A német módszer

A Magyarországon harcolt német Dél-Ukrajna Hadseregcsoport főparancsnoka, Johannes Friessner vezérezredes 1944. szeptember 15-én (a tordai csata idején) parancsot adott ki a kilőtt ellenséges páncélosok leküzdőinek jutalmazásáról. Ennek közvetlen kiváltó oka az volt, hogy a nagy mennyiségben rendelkezésre álló páncélromboló fegyverek (páncélöklök és kézi páncéltörő rakétavetők) alkalmazása ellenére alacsony volt az ilyen eszközökkel megsemmisített ellenséges harckocsik és önjáró lövegek számaránya. Pedig a vezérezredes érvelése szerint az erdélyi terep és az elszigetelten bevetett ellenséges páncéloscsoportok még kifejezetten kedveztek is a páncélromboló harceljárásnak.

A páncélököllel vagy kézi páncéltörő rakétavetővel megsemmisített harckocsik és önjáró lövegek számának növekedését a német hadseregcsoport főparancsnoka attól várta, hogy az igazolt kilövést végrehajtónak a rendszerben lévő hadi kitüntetések és páncélromboló jelvények elnyerése, valamint nevének a hadsereg napiparancsában való közzététele mellett jutalomszabadságot is kilátásba helyezett. Ennek időtartama 10 nap volt, de nem számított bele a jutalmazott haza- és az arcvonalba visszautazásához szükséges idő. A leküzdött páncélost minden esetben meg kellett semmisíteni (mozgásképtelenné lőtt vagy javítható harcjárműért nem járt a jutalomszabadság). A fegyvertényt tanúkkal és a hadosztály, vagy a harccsoport parancsnokának aláírásával kellett igazoltatni.

A páncélöklöt használó egyéni páncélrombolók és a páncéltörő rakétavetők irányzói már egy igazoltan megsemmisített páncélos után is megkapták a jutalomszabadságot. A 7,5 cm-nél kisebb űrméretű páncéltörő ágyúk irányzóinak kettő páncélost kellett megsemmisíteni ugyanezért. A 7,5 cm-es vagy ennél nagyobb, de 8,8 cm-nél kisebb űrméretű páncéltörő ágyú, páncélvadász, rohamlöveg, vadászpáncélos, tüzérségi löveg vagy harckocsi irányzójának már három igazolt megsemmisítés jelentette a 10 nap szabadságot. A 8,8 cm-es vagy ennél nagyobb űrméretű páncéltörő ágyú, páncélvadász, légvédelmi ágyú, vadászpáncélos vagy harckocsi irányzójának viszont csak négy igazolt megsemmisítő kilövés ellenében járt e jutalom.

Egy megsemmisítést csak egy kezelőszemélyzet irányzójának lehetett igazolni, de kivételes esetekben a hadosztályok és harccsoportok parancsnokai dönthettek úgy, hogy a jutalomszabadságot megosztják több olyan irányzó között, aki részt vett az adott páncélos megsemmisítésében.

1944. november 25-én Beregfy Károly vezérezredes, honvédelmi miniszter és a vezérkar főnöke a honvéd csapatok számára különféle teljesítményi jelvényeket rendszeresített. Ezek közül volt páncélromboló jelvény és harckocsi kilövési változat is, amelyeknek III. (bronz) fokozatát egy, II. (ezüst) fokozatát kettő, I. (arany) fokozatát pedig három páncélos megsemmisítésével vagy harcképtelenné tételével lehetett kiérdemelni. A bronz fokozattal egy, az ezüsttel kettő, az arannyal pedig három hét szabadság járt, „ha azt a harchelyzet lehetővé teszi”. A rendeletnek 1941. június 26-ig visszamenőleges hatálya volt.

A páncélromboló jelvényt valóban adományozták is: 1945. február elején például az 1/I. gyalogzászlóaljnál, a 42. gyalogezrednél, a 2., 3. és 4. huszárezrednél egy-egy bronzot és ezüstöt, az I. önálló huszárosztálynál és a 15. kerékpáros-zászlóaljnál pedig egy-egy bronz fokozatot. A jelvényt a zubbony bal felső zsebén kellett viselni.

A magyar harckocsi kilövési teljesítményi jelvény II. (ezüst) fokozata és páncélromboló jelvény III. (bronz) fokozata. Forrás: roncskutatas.hu 

A magyar katonák a kilőtt páncélosokért nem csak hadi kitüntetést és teljesítményi jelvényt, de akár termőföld-tulajdont is kaphattak. A magyar katonai felső vezetés tudtával 1944. szeptember végén olyan kormánydöntés született, amely szándéka szerint a szovjet csapatok nagyszámú páncélosa elleni harcra – mivel megfelelő, legalább 7,5 cm űrméretű nehéz páncéltörő ágyú, rohamlöveg és korszerű harckocsi elegendő számban még mindig nem állt rendelkezésre – a Honvédség páncélromboló eszközzel alig ellátott állományát földbirtok kilátásba helyezésével kívánta fellelkesíteni. Az 1944. szeptember 28-án hatályba lépett 3480/1944. ME. sz. kormányrendelet 1. pontja kimondta:

Ez a bátraknak elvileg esélyt kínált az arcvonalból való kikerülésre, de mivel hamarosan az ország jelentős része hadműveleti területté vált, a póttestek zömét pedig német területre irányították, az elképzelés megvalósítása nehézkes lett. A valóságban azonban a megítélt földjutalmak legtöbbjének kiosztását a Szálasi-rendszer bizonytalan ideig „felfüggesztette”, mondván, a kiszemelt területek sok esetben – akkor még úgy hitték – „ideiglenesen” szovjet fennhatóság alá kerültek.

Magyar páncélromboló osztag beásva. A katonák két német gyártású Panzerfaust (páncélököl) kézi páncélelhárító fegyverrel és egy magyar tervezésű 60 mm-es 1944 M. kézi páncéltörő rakétavetővel rendelkeznek. Forrás: Magyar Futár.